OXIGÉNHIÁNY– HOSSZÚ TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEK

1024px-extinction_intensity-svg

Az új és régebbi folyamatok egyaránt azt mutatják, hogy a melegedő óceánok hosszú távú hatással lesznek a jövőbeli lehetőségeinkre.

Az jelenlegi, a globális felmelegedésből eredő óceáni oxigénszint-csökkenés nem csupán riasztó. Az ezt követő óceáni biomassza-csökkenés jelentős tápanyag-szegényedéshez is vezethet. A tápanyag lassú visszanyerése volt a biológiai sokféleség lassú újraépülésének okozója a 250 millió évvel ezelőtt történt legrosszabb tömeges kipusztulás során.

Ez hogyan érinti az élet értelmét? Mivel állandó jelleggel gátolhatjuk jövőbeli túlélésünk és fejlődésünk lehetőségét. A globális felmelegedés nem csupán egy átmeneti probléma, melyet pár ezer év alatt korrigálhatunk. Az egész fajtól vesszük el az önmegvalósítás és a remény képességét – ami szöges ellentétben áll az élet bármiféle értelmével.

A legrosszabb tömeges kihalást követő lassú újraépülés mögött okok

 

Hasonló jelenkori folyamatok

 

Kapcsolódó későbbi cikk:

Millió éves csökkenés a júra kori tengeri oxigénszintben

EMBERI KÖTELÉK ÉS AZ ANYAI ÖSZTÖN

A ScienceDaily jelentése szerint ( PNAS: Emberi kötődés és dopamine szerepe ) egy, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben megjelent tanulmány szerint a dopamin nevű ingerület-átvivő anyag szerepet játszik az emberi kötelék kialakulásában, az agy jutalomalapú rendszerét használva arra, hogy emberi kapcsolatokat alkosson, úgy, mint az anya-gyermek kapcsolat, állati és emberi alanyoknál egyaránt.

Az eredmények jelentősége, a szerzők szerint: Az ember korai kötelék-kialakítása jelentős hosszú távú hatással van az egészségre, a tevékenységre, a társadalomba való beilleszkedésre. Azonban az idegi mechanizmusokat általában rágcsálókon vizsgálják, egészen idáig egyetlen tanulmány sem vizsgálta az ember szociális kapcsolatteremtési módját. Ez a tanulmány korabeli csúcstechnológia alkalmazásával kimutatja, hogy az emberi anyasági kötődés a törzsdúcok dopamintermelő funkciójával és a kapcsolatteremtést segítő cortico–striatal–amygdala agyhálózat használatával áll kapcsolatban. Az újszülöttet néző anyák neuro-kémiai reakciói és teljes agyhálózat funkciójuk egyidejű vizsgálatával a „kötődő agy” egyedülálló vizsgálatát teszi lehetővé. Ezek az eredmények segítenek az emberi szociális kapcsolatteremtés mechanikai megértésében és alapszintű valamint klinikai kutatásokat vetít előre az idegtudomány, a fejlesztés és a pszichopatológia területein.

Ezen eredmény (és korábbi hasonló tanulmányok) értelmezései nem biztos, hogy kecsegtetőek, ha az élet értelméről beszélünk. Ez a tanulmány lehangoló lehet azok számára, akik szerint az emberi kapcsolatokat és tetteket a lélek vezérli, nem a testünk biokémiai folyamatai. Továbbá, ezek a folyamatok a természet fizikai törvényeire alapozottak és egy több milliárd-éves Földi evolúció formálta őket. Ebből fakadóan könnyen megfogalmazható, hogy emberi kapcsolataink, úgy, mint az anya-gyermek kötelék talán nem az alapja egyéni életünknek, mivel mechanikai-kémiai reakcióként nem dönthetünk felette. Egyesek akár még arra is juthatnak – helytelenül -, hogy az életünk alapjában véve értelmetlen – csak vegyületek által kiváltott érzelmekkel teli programozott robotok vagyunk.

Még ha a fenti logika matematikailag pontos is, az eredmény nem biztosan releváns. A tudomány bizonyítékot követel. Sok fantasztikus és jól átgondolt hipotézis bukott már el a kísérletek alatt. Így tehát egy nagyszerűen kifejtett logika sem jelenti azt, hogy a következtetések igazak vagy hogy a valóságot tükrözik.

Továbbá, az ilyen jellegű pesszimista gondolkodásmód részben abból a csalódásból és félelemből ered, hogy nem rendelkezünk lélekkel (nem vagyunk halhatatlanok), és hogy létezésünkre és viselkedésünkre nincs tudományos magyarázat vagy háttér. Ez a csalódás arra késztet minket, hogy helytelen következtetéseket vonjunk le, mivel a fent említett logika nem ütésálló. Mintha a halál visszamenőlegesen eltörölné jelen létezésünket is vagy mintha az atomok vagy vegyületek nem képeznék részünket. Az alul illusztrált valódi problémák a következők:

  • A tény, hogy nem rendelkezünk lélekkel és a jövő biztos halála egyben azt is jelenti, hogy a mai nappal élt életünknek nincs értelme, és hogy az életünk jelen értelme a halálunkkal automatikusan megszűnik létezni?
  • A tények, miszerint a testünket atomok és elemi részecskékből épül fel, és hogy ezen atomok és molekulák viselkedéséért törvények felelősek automatikusan azt a következtetést vonják magukkal, hogy „mi” valójában nem is létezünk, és hogy képtelenek vagyunk szabad döntéshozatalra?
  • Csökkenti ezen érzéseink és kötődéseink értékét – mind számunkra, a társadalmunkra vagy akár az egész emberiségre nézve – a tény, hogy fizikai, biokémiai és evolúciós folyamatok eredményei?

Látható, hogy a fent említett új kutatásból levont látszólag logikus első konklúziók nem azonnal nyilvánvalóak. Egy későbbi blogban visszatérünk ezekhez a kérdésekhez és témákhoz.

 

 

 

REMÉNYTELJES A JÖVŐNK?

 

Max Roser cikke, a „Világunk Adatokban” szerint ( Globális életkörülmények változása 5 grafikonon ) az emberi életkörülmények 1800-as évektől napjainkig hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Az előrebocsátott adatok pontosnak, kecsegtetőnek és meggyőzőnek tűnnek. E szerint rózsás jövő elé nézhetünk, és csak ki kell várnunk, amíg odáig fejlődik a tudásunk különféle jövőbeli felfedezések és találmányok révén, hogy felfedezzük az Élet Értelmét, vagy egyszerűen csak elveszíti jelentőségét a problémák megoldása közepette?

 

Az olvasók számára az emberiség életkörülményeinek átalakulását érthetőbben megfogalmazva, a szerző egy összefoglaló vizualizációt készített, melyben ezt a 200 éves történelmet egy 100 fős embercsoport történelmére vetítette rá, hogy kiderítse, milyen módon változott volna az életük, ha ez alatt az átalakító időszak alatt éltek volna.

 

Ezen adatok ellenére az emberek nem gondolják, hogy a világ egy jobb hellyé válik. Egy újabb közvélemény-kutatásban azt kérdezték, „Mindent egybevetve, javul vagy romlik a világ, vagy se nem javul, se nem romlik?”. Svédországban az emberek 10%-a gondolta úgy, hogy a világ helyzete javul, Amerikában ez az érték csak 6%. míg Németországban már csak 4% volt. Nagyon kevesen gondolják úgy, hogy a világ jó felé halad.

Ezekre az „új” tényekre a következő lehetne az első reakciónk: „Hé, emberek, ébredjetek fel! Ne higgyétek, hogy a közmédia igazat mond a katasztrófákról, terrorizmusról, háborúkról és gazdasági krízisekről szóló jelentéseivel! A világunk és az életkörülményeink jobbak, mint valaha!”. És még az is lehet, hogy igazat mondunk: tudjuk, hogy tulajdonképpen minden médium erősen torzítja a valóságot. A nagyobb nézettségért a sokkal negatívabb híreket helyezik előtérbe (mint a gyilkosságok), melyek nem vágnak egybe a mindennapjainkban tapasztaltakkal. Az újabb cikkek arról írnak, hogyan készít a média egyfajta „szociális valóságot”, ami a valós eseményektől, azok gyakoriságától, vagy az életre gyakorolt valós hatásától sokszor igen eltérő képet mutat. Tehát valóban, az emberek felébredhetnek, és megnyugodhatnak: a világ jobb annál, mint ahogy mostanában érzékelhető. A cikk azt is kifejti, miért nem érezzük ezeket a pozitív változásokat.

A hamis negatív érzékelés az élet értelmével kapcsolatos gondolkodásunkat is befolyásolhatja. Ha abban élünk, hogy a világ rossz felé halad, a jövőnk elé aggodalommal tekintünk, majd azon kezdünk elmélkedni, hogy megéri e egyáltalán az egész huzavona… Azonban most tudjuk, hogy helyes úton járunk. Még egy kis idő és talán egy Földi paradicsomban találjuk majd magunkat! Juhúú!

Sajnos ez nem olyan egyszerű (természetesen…). Először is ellenőriznünk kell a forrásokat, a kiállított adatok megbízhatóságát és helytállóságát. Ezt követően gondolkodhatunk azon, milyen életkörülmények vizsgálhatóak, melyek a kevésbé bíztató fejlődési útvonalak. Viszont a két legjelentősebb ok a következő:

  • Az legnagyobb aktuális problémáink egy része a fent említett sikerből nőttek ki. A vakcinák, a gyermekhalál és a szegénység csökkenése (államonként nagyobb fogyasztás) egyenes ágon vezetett a jelen nagyfokú lakosságnövekedéséhez és a természetes erőforrások kimerítő használatához. Így sikerességünk indirekt módon súlyos környezeti problémákat eredményezett. Kereszt nélkül nincs korona. Semmi sincs ingyen.
  • Az elmúlt teljesítmények nem garantálják a jövő eredményeit. Alapvető felfogni, MIÉRT történtek ezek a fejlesztések. Ha a folyamatot működtető tényezők nem fenntarthatóak, megfordítanák e tényezők pozitív hatásait vagy ezek a tényezők csökkennek (a csökkenő hozadék törvénye), akkor nagy gondban találhatjuk magunkat a jövőben.

Így ezen adatok és vizsgálatuk után kijelenthetjük, hogy igen, van remény a jövőre nézve, de az önhittséget bármi áron kerüljük el: tartsuk szárazon a puskaport.

 

A SZABAD AKARATTAL KAPCSOLATOS AKTUÁLIS KÉTELYEK

 

Te is fiam, Tesztoszteron?

 

Az újabb kísérletek szerint a szabad akarat puszta létezése (és vele az élet értelme) is megkérdőjelezhető. Valóban így van?

Több kísérlet kimutatta, hogy mi, emberek a nélkül hozunk döntéseket (ha így van egyáltalán), hogy azoknak tudatában lennénk. A tudatunk csak rögzíti és megmagyarázza döntéseinket, de nem teremti őket.

Az agykutatásban egyes esetekben kimutatható, hogy egy kéz mozdításáért felelős tudatos döntés előtt már megindul a mozdulathoz való előkészület.

Döntések még a cselekvés előtt előre jelezhetőek

Más kísérletekben a résztvevők eleve tudatosnak vallották döntéseiket. De a kialakított körülmények lehetetlenné tették ezeket a döntéseket. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy tudatosan döntenek, készen állnak saját múltjuk átírására, megváltoztatni a saját döntéseikről formált gondolataikat (így formálva ideológiákká őket visszaható jelleggel), hogy minél jobban illeszkedjenek a tényleges eseményekhez és következményekhez.

Az idegtudomány a szabad akaratról

Egyszerű feladatok feltárhatják a választás illúzióját

Tesztoszteron-injekciók hatására a férfiak sokkal impulzívabban döntöttek, sokkal több hibát vétve az IQ-teszteken. Az ilyen teszteken a gyors, impulzív és intuitív válaszok általában helytelenek – több tesztoszteron ilyen döntések meghozatalára készteti a férfiakat.

Tesztoszteron-vezérelt férfiak kevésbé kérdőjelezik meg indítékaikat

Már egy adag tesztoszteron is csökkenti az önreflekció képességét férfiakban

Úgy tűnik, csak becsapjuk magunkat a szabad akarat gondolatával. Ha a vegyületekkel döntéseink könnyen „átállíthatóak”, ha bizonyos döntéseket nem is hozunk egyáltalán, és a tudatalattink az igazi főnök, akkor hogyan állíthatnánk, hogy szabad akaratunk van? És hogyan állíthatjuk, hogy az életünknek értelme van, ha nincs szabad akaratunk, ha csak robotok vagyunk?

 

De csak semmi pánik! Nem olyan katasztrofális a helyzetünk. A fent kifejtett elmélkedések csupán a leegyszerűsített logika mintái, a tudományos eredményekhez nem érnek fel. A fenti egyszerű következtetésekkel a következők a problémák:

  • A fenti eredmények nem biztos, hogy teljesen pontosak (minden kísérletnek vannak kritikusai, és mindig felmerülnek vele kapcsolatos kérdések is) Jobb várni, amíg valaki igazolja az eredményeket.
  • A fenti eredmények talán különleges esetekhez szólnak. A fent említett összes kísérletben közös, hogy a gyors döntéseket vizsgálják, mesterségesen csökkentve a döntéshozásra álló időt. Nem meglepő, hogy a tudatosság ilyenkor kisebb szerepet játszik.
  • A kísérletek néha nem figyelik az egyének következő lépéseit: egy tesztoszteron által vezetett férfi talán második pillantásra rájön a tesztben vétett hibájára és tudatosan kijavítja azt. Mindenki megérdemel egy második esélyt!
  • Nem logikai ellentmondás tudat alatt „szabad” döntést hozni. A gyors, érzelmek által vezérelt döntéseink is a mi döntéseink.
  • Más tudományos eredményeket is számba kell vennünk. Tudjuk, hogy sok fizikai folyamat megjósolható, „pre-determinált”, a fizikai rendszer létezése és a természet törvényei által irányítottak. Így nem meglepő, hogy a rövid időszakaszban meghozott döntések nem lehetnek „szabadok” – a fent taglalt kísérletek egytől egyik ilyen szituációkban végződtek. A fizikai folyamatok megjósolhatóságának lehetősége azonban hosszabb előrejelzési időtartamokkal rohamosan csökken.

Így a szabad akaratunkat illetően nincs okunk pánikra, legalábbis addig, amíg valaki hosszútávra szóló előrejelzéseket nem tud készíteni az emberi lények viselkedését illetően.