Nem elfogult? Gondolja át még egyszer…

Tökéletességgel érjük el az élet értelmét – vagy csak a hibáink beismerésével? Mindenkinek vannak általános előítéletei – csoportokkal kapcsolatos, faj-, etnikum-, nem-, testsúly- vagy egyéb alapú hitek és hozzáállások. A legtöbb előítélet az élet során fokozatosan növekvő információhalmaz segítségével alakul ki” írja Cheryl Staats, a Columbusban található Ohio State University-ről. Ez az információhalmaz bővülhet egy szexista hozzászólástól egy családi vacsora közben vagy TV-műsorokban, filmekben vagy egyéb médiumból származó szóváltásoktól. A legtöbben nincsenek tudatában, milyen szinten befolyásolják döntéseiket az ilyen előítéletek. Pedig így van.

Jó hír, hogy az ilyen előítéletek online tesztek kitöltésével felismerhetőek. Továbbá vannak lépések, melyekkel az ilyen keresetlen hozzáállásokat eltörölhetjük.

Nem Elfogult? Gondolja Át Még Egyszer

Az Élet Értelme Csapat

VALAMI BÁTOR ÉS OKOS – AMITŐL MI IS OKOSABBAK LEHETÜNK

Lawrence M. Krauss: A Valaha Mesélt Legnagyszerűbb Történet, Amit Valaha Elmeséltek – Legalábbis Eddig

Nem tudjuk, hogy ez-e a valaha mesélt legnagyszerűbb történet. Igen vagy nem, de mindenesetre a legérdekesebbek között ott a helye. Izgalmas a modern fizika fejlődésének történetét áttanulmányozni, még azoknak is, akik tudatában vannak a legújabb felfedezéseknek is. (Magától értetődően a legtöbbünk nem ismeri ezeket, legalábbis nem eléggé). Más tudományos könyvekhez képest ennek a könyvnek az egyik legnehezebb, viszont egyúttal legbátrabb és leghasznosabb tulajdonsága, hogy nem egyszerűsíti a tudományos eredményeket túlzott mértékben. Ezzel felvállalja akár olvasói egy részének elvesztését is. Azonban ha elég kitartóak vagyunk (és nem sajnáljuk a fáradságot, hogy a Wikipédiához forduljunk  további magyarázatokért, ha kell), igazán új ismeretekkel bővíthetjük tudásunkat a benünket körülvevő és a bennünk is jelen lévő világról.

Az Élet Értelme Csapat

GLEB TSIPURSKY: Találja meg életcélját a tudományon keresztül

Az egyik, témájában a kísérletünkhöz (az élet értelmének tudományos kutatása) legközelebb álló könyv  Gleb Tsipursky “ TALÁLJA MEG ÉLETCÉLJÁT A TUDOMÁNYON KERESZTÜL”. Ez a nagyon praktikus, tettekből fakadó bizonyítékokkal alátámasztott könyv minden állítását és javaslatát szilárdan védi. Fő céljai a következők:

  • Bebizonyítani, hogy az élet értelmének keresése egy nagyon hasznos gyakorlat, mely által egy boldog és sikeres emberré válhat
  • Az ilyen jellegű életcél az életre való hatásának aktuális kutatási eredményei
  • Praktikus stratégiák a saját életcél megtalálásához

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk.

Független kritika, valamint Goodreads kritikák.

Az Élet Értelme Csoport

Talán mégsem vagyunk annyira különlegesek?

Talán mégsem vagyunk annyira különlegesek?

A Majmok metakognitív illúziói

A metakogníció az a bizonyos képesség, mely szerint tudatában vagyunk annak, amit tudunk, és amit nem, valamint az ilyen jellegű ismeretbe vetett bizalom foka. Úgy tűnik, csak mi emberek rendelkezünk a saját tudásunk megértésére alkalmas összetett képességgel.

Azonban egy érdekes tanulmány cáfolja ezt a meglátást. A majmok – nagyobb vizuális kontraszt esetén – magabiztosabban emlékeztek egy bizonyos képre. Ezek a metakognitív illúziók – tévhitek tanulásunk módjáról és emlékezési prioritásunkról – az embereknél is számottevőek, vezető agykutatók és kognitív kutatók úgy vélik, hogy a metakogníció evolúciós alap lehetett, mellyel rajtunk kívül néhány állatfaj is rendelkezik.

Ugyanakkor ez a felfedezés megkérdőjelezheti egyéni intelligenciánkba vetett bizalmunk. Milyen módon befolyásolja ez az élet értelméről alkotott elképzeléseinket? Talán egy kutatást megér.

Utánozás… majomtudás? A majmok metakognitív illúziója

Az Élet Értelme Csapat

Halálos veszélyek?

Az International Journal of Astrobiology-ban kiadott legújabb tanulmányában Daniel P. Whitmire, PhD., a Faculty of Mathematical Sciences tanára University of Arkansas-ban olyan eredményekre jutott (jelen állapotunkat és a Középszerűség Elvét is figyelembe véve), mely szerint nagy eséllyel fenyeget minket a kihalás veszélye, méghozzá földörténeti időtávokat figyelembe véve viszonylag hamar. Mondanunk sem kell, hogy a kihalásunk komoly érvet jelentene életünk bármilyen értelme ellen. Valóban ilyen súlyos a helyzet? Nem fordíthatunk hátat e potenciális veszélynek, így amilyen hamar csak lehet, visszatérünk ehhez a témához.

Technológiai fajunk elsőként és koraiként való megjelenésének következményei

Az Élet Értelme Csapat

Az Emberiség Csak Véletlenek Eredménye?

Régóta úgy tartják, hogy az emberiség kialakulását egy Afrikában végbement jelentős klímaváltozás váltotta ki. A hipotézis szerint a jégkorszak 2.8 és 2.5 millió éve ment végbe, számtalan új faj – köztük a Homo – kialakulásának hullámát maga után vonva. Ezeket a hullámokat az Afrikai fosszilis lenyomatok bizonyítják.

Ez az elmélet részben színpadiassága miatt vált híressé. Az emberek drámai történetét helyezi előtérbe, ahogy kifinomult, hatalmas agyú lényekké fejlődtek, rendkívüli nehézségek közepette. Hősiesnek tűnik egy katasztrofális jégkorszak kezdete után csupán néhány százezer év során túlélővé válni. Intelligenciánkhoz méltó eredettörténet.

Most Andrew Barr, a George Washington University-ről (Jel vagy Zaj) új tanulmánya elutasítja a jégkorszak-elméletet. Szerinte egyszerű, véletlenszerű körülmények, nem pedig drámai környezeti változások okozták ezeket a hullámokat. Andrew Barr tanulmánya azt állítja, hogy ezeket a hullámokat egyszerűen csak véletlenszerűségek okozhatták. Bizonyításul több számítógépes szimulációt futtatott le az Afrikai fosszíliákról úgy, hogy a klímaváltozásnak nem volt különösebb hatása rájuk. Az eredmények az Afrikai fosszíliákhoz hasonló méretű fajcsoportokat mutattak. Igaz, hogy a tudósok nem határozták meg a csoport fogalmát, viszont Barr tanulmánya azt feltételezi, hogy a fajok kialakulása az elgondoltnál sokkal véletlenszerűbb. Más szóval, a Homo, a legintelligensebb faj, talán csak egyszerű szerencse eredménye. A kozmosz egyszerűen csak dobott egyet a kockáival.

Első érzésre úgy tűnik, hogy a kollektív egónk hatalmas ütést szenvedett. Barr szerint feltárásainak arra kell, hogy ösztönözzön minket, hogy a klímaváltozáson kívül más okokat is keressünk az ember evolúciójára. Továbbá úgy gondolja, hogy a nagyobb agyunk és úttörő technológiai fejlődésünk akármilyen prózai okból kifolyólag történhetett.

Azok számára, akik az élet értelmét kutatják, Barr evolúciós véletlenszerűsége szívfacsaró csalódást okozhat. Úgy tűnhet, hogy megfosztottak bennünket hősies történetünktől, és nem maradt más hátra, mint egy véletlenszerű adatokkal teli ősleves.

Az élet eredetének ilyen mértékű véletlenszerűsége azt sugallhatja, hogy mi, magas szinten működő egyéniségekként mégsem vagyunk saját sorsunk kovácsai. Akármilyen nemes a sorsunkról alkotott kép, akár céltalanul is végigbarangolhatunk életünkön, kizárólag a véletlen kivehetetlen mankóira támaszkodva.

Ez hogyan változtatja az életünk értelméről alkotott képet? Továbbá, ha minden élőlényt a véletlen teremtett, mit jelent embernek lenni? Hogyan alakítja ez az egónkat? Ha minden faj az idő során lezajló véletlenszerű fluktuációkból ered, akkor mi sem vagyunk különbek az amőbáknál. Először azt gondolhatjuk, hogy az emberiségre nézve ez igen lehangoló. Sokkal könnyebb abban a hitben élni, hogy az életünknek célja van, mert rendkívüli külső erők megfelelő környezetet hoztak létre a létezésünkhöz (nekünk, akik elég dörzsöltek voltak ahhoz, hogy mindezt túléljék).

A tudomány úgy tűnik, szakadatlanul szedi le rólunk a jelentőségteljes életről alkotott képeinket, kijelentve, hogy nem vagyunk olyan fontosak, mint gondolnánk. Galileo az egyházi inkvizícióval szembenézve hozta előre feltevését, mi szerint a Föld a Nap körül kering, mellyel egyben azt is sugallta, hogy az univerzum közepén nem az ember áll. Darwin elmélete leírta, hogy minden faj a természetes kiválasztódás által fejlődött ki, és nem egy csillagközi lény alkotta őket a semmiből. A párhuzamos univerzumoktól a quantumfizikáig bezárólag minden egyes rendről és sors feletti uralomról szóló mankóinkat újra meg újra kirúgták alólunk. A tudomány a tér és az idő végtelenségével szemben parányinak és jelentéktelennek mutat minket. Lehet, hogy legújabb tanulmányával Andrew Barr egy újabb követ hajított az emberiség önteltségének arcába?

Azonban, mielőtt túlzottan elbúsulnánk, lépjünk hátra egyet, hogy jobban lássuk a teljes képet.

Először is, tudnunk kell, hogy a véletlenszerűség az egész univerzum szerkezetének elengedhetetlen alkotóeleme. Az Ősrobbanás óta velünk van ez a tény, és az univerzum utolsó leheletéig velünk is marad. Egy gáz molekulái véletlenszerűen mozognak, ezt a folyamatot Brown-mozgásnak nevezik. A Föld tektonikai lemezeinek hirtelen elmozdulásai pusztító vulkánkitörésekhez vezetnek. A hirtelen hőmérsékletváltozás lavinákat okozhat. A véletlenszerűen megjelenő napfoltok okozta mágneses viharok nagymértékben befolyásolják a Föld időjárását. Csillagok születnek, majd fekete lyukakba omlanak, melyek más csillagokat is a semmibe rántanak magukkal. Ezek a történések mind az irányításunkon kívül állnak, a mi szempontunkból véletlenszerű és spontán természeti erők által kiváltva. Jóval az emberek megjelenése előtt itt voltak, és eltűnésünk után is itt lesznek.

Véletlen egybeesésként Barr tanulmánya nem fedte fel az élet keletkezésének egy új véletlenszerűségét; csupán hangsúlyt adott a már létező anomáliáknak.

A valódi kérdés, amit feltehetünk magunka az, hogy a kialakulásunk véletlenszerűsége vajon mennyire számottevő életünk értelmében. Tényleg a múltunk vagy a jövőnk fontosabb számunkra?

A válasz saját személyes meglátásainktól és előnyben részesített elgondolásainktól függ. Valaki azt gondolhatná, hogy a múlt, azaz a felmenőink és származásunk sokkal fontosabb a jövőbeli lépéseinknél. Én nem így gondolom. A múltat nem lehet megváltoztatni, de a jövőt igen, azzal, hogy tudatos elhatározásokat hozunk és alakítjuk magunkat.

Lehet, hogy a véletlen a természet minden aspektusát áthatja, de nem akadályoz meg minket abban, hogy a saját magunk által megválasztott sorsunkat kovácsoljuk. Ez a lehetőség nyilvánvalóan a mi szabad akaratunkra alapszik, tehát jogos a kutatások folytatása. Ám ha ennek a „csöppnyi” feltételnek eleget teszünk, a természet véletlenszerű hóbortjaitól eltekintve értelmet kereshetünk ebben az egészben.

Az élet értelmének ilyen jellegű megtalálása a jövőben a legjobb esetben is bizonytalan. Halandók vagyunk, tehát a személyes „jövőnk” is véges. Maga az emberiség is a külső és belső veszélyek állandó fenyegetése alatt áll. Egyének, csoportok és egész társadalmak nézetei különböznek az élet értelmével kapcsolatban. Azonban, mindannyian, akár egymagunkban, akár együtt, szomjazzuk, hogy magunkba nézzünk, és értelmet keressünk az életben. Családot alapítani, sikeres karriert befutni, vagy beutazni a világot? Miért ne? Az egyén véges élettartamán vagy akár az emberiség remélhetőleg nagyon hosszú létezésén belül megvalósítani álmainkat talán a remélt legjobb dolog egy véletlenekből álló világban.

Az Élet Értelme Csoport

Hivatkozás

(Barr, W. (2017). Jel vagy zaj? Az impulzusok jelentőségének kimutatására alkotott zero modell módszer. Paleobiológia, 1-11. doi:10.1017/pab.2017.21 10.1017/pab.2017.21)

A STEVE JOBS MÍTOSZ – EGYÉRTELMŰ TANULSÁGOK

 

Ahogy nem Steve Jobs volt az iPhone feltalálója ( Steve Jobs, az egyedüli innovátor?  ), ma már ugyanígy lehetetlen egyetlen személy számára, hogy természetes jelenségek széles tárházának rendszereit, vagy átfogó, sok területet érintő tudományos kérdéseket egyedül megoldjon.

Egyesek szerint az egyedüli innovátorok manapság ritkák, de még létező faj. A polihisztorok azonban évezredekkel ezelőtt tagadhatatlanul kihaltak, csak néhány öreg poros könyvben kísértenek maradványaik. Az emberiség együttes tudása, vagy annak csupán egy ága is olyan hatalmas, hogy senki sem tudná felfogni egyes-egyedül. A fizikusok is többé-kevésbé részecske- vagy molekuláris fizikára, optikai- vagy asztrofizikára specializálódtak – hogy csak néhány ágat említsünk. Egyetlen tudományág új eredményei között eligazodni is bőven elég egy embernek.

Ha tehát összetett témákba kívánja vágni valaki a fejszéjét, van egy tanácsunk számára: ne tegye egyedül. Tanuljon másoktól, másszon az óriások vállára, szervezzen egy hasonlóan gondolkodó fickókból álló csapatot, és remélje, hogy ennyi elegendő lesz.

Mi is így reméljük. Amennyiben csatlakozna hozzánk az élet értelmének kérdésére való tudományos válasz kutatásában, tudassa velünk!

 

Az Élet Értelme Csoport

OXIGÉNHIÁNY– HOSSZÚ TÁVÚ KÖVETKEZMÉNYEK

1024px-extinction_intensity-svg

Az új és régebbi folyamatok egyaránt azt mutatják, hogy a melegedő óceánok hosszú távú hatással lesznek a jövőbeli lehetőségeinkre.

Az jelenlegi, a globális felmelegedésből eredő óceáni oxigénszint-csökkenés nem csupán riasztó. Az ezt követő óceáni biomassza-csökkenés jelentős tápanyag-szegényedéshez is vezethet. A tápanyag lassú visszanyerése volt a biológiai sokféleség lassú újraépülésének okozója a 250 millió évvel ezelőtt történt legrosszabb tömeges kipusztulás során.

Ez hogyan érinti az élet értelmét? Mivel állandó jelleggel gátolhatjuk jövőbeli túlélésünk és fejlődésünk lehetőségét. A globális felmelegedés nem csupán egy átmeneti probléma, melyet pár ezer év alatt korrigálhatunk. Az egész fajtól vesszük el az önmegvalósítás és a remény képességét – ami szöges ellentétben áll az élet bármiféle értelmével.

A legrosszabb tömeges kihalást követő lassú újraépülés mögött okok

 

Hasonló jelenkori folyamatok

 

Kapcsolódó későbbi cikk:

Millió éves csökkenés a júra kori tengeri oxigénszintben

EMBERI KÖTELÉK ÉS AZ ANYAI ÖSZTÖN

A ScienceDaily jelentése szerint ( PNAS: Emberi kötődés és dopamine szerepe ) egy, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben megjelent tanulmány szerint a dopamin nevű ingerület-átvivő anyag szerepet játszik az emberi kötelék kialakulásában, az agy jutalomalapú rendszerét használva arra, hogy emberi kapcsolatokat alkosson, úgy, mint az anya-gyermek kapcsolat, állati és emberi alanyoknál egyaránt.

Az eredmények jelentősége, a szerzők szerint: Az ember korai kötelék-kialakítása jelentős hosszú távú hatással van az egészségre, a tevékenységre, a társadalomba való beilleszkedésre. Azonban az idegi mechanizmusokat általában rágcsálókon vizsgálják, egészen idáig egyetlen tanulmány sem vizsgálta az ember szociális kapcsolatteremtési módját. Ez a tanulmány korabeli csúcstechnológia alkalmazásával kimutatja, hogy az emberi anyasági kötődés a törzsdúcok dopamintermelő funkciójával és a kapcsolatteremtést segítő cortico–striatal–amygdala agyhálózat használatával áll kapcsolatban. Az újszülöttet néző anyák neuro-kémiai reakciói és teljes agyhálózat funkciójuk egyidejű vizsgálatával a „kötődő agy” egyedülálló vizsgálatát teszi lehetővé. Ezek az eredmények segítenek az emberi szociális kapcsolatteremtés mechanikai megértésében és alapszintű valamint klinikai kutatásokat vetít előre az idegtudomány, a fejlesztés és a pszichopatológia területein.

Ezen eredmény (és korábbi hasonló tanulmányok) értelmezései nem biztos, hogy kecsegtetőek, ha az élet értelméről beszélünk. Ez a tanulmány lehangoló lehet azok számára, akik szerint az emberi kapcsolatokat és tetteket a lélek vezérli, nem a testünk biokémiai folyamatai. Továbbá, ezek a folyamatok a természet fizikai törvényeire alapozottak és egy több milliárd-éves Földi evolúció formálta őket. Ebből fakadóan könnyen megfogalmazható, hogy emberi kapcsolataink, úgy, mint az anya-gyermek kötelék talán nem az alapja egyéni életünknek, mivel mechanikai-kémiai reakcióként nem dönthetünk felette. Egyesek akár még arra is juthatnak – helytelenül -, hogy az életünk alapjában véve értelmetlen – csak vegyületek által kiváltott érzelmekkel teli programozott robotok vagyunk.

Még ha a fenti logika matematikailag pontos is, az eredmény nem biztosan releváns. A tudomány bizonyítékot követel. Sok fantasztikus és jól átgondolt hipotézis bukott már el a kísérletek alatt. Így tehát egy nagyszerűen kifejtett logika sem jelenti azt, hogy a következtetések igazak vagy hogy a valóságot tükrözik.

Továbbá, az ilyen jellegű pesszimista gondolkodásmód részben abból a csalódásból és félelemből ered, hogy nem rendelkezünk lélekkel (nem vagyunk halhatatlanok), és hogy létezésünkre és viselkedésünkre nincs tudományos magyarázat vagy háttér. Ez a csalódás arra késztet minket, hogy helytelen következtetéseket vonjunk le, mivel a fent említett logika nem ütésálló. Mintha a halál visszamenőlegesen eltörölné jelen létezésünket is vagy mintha az atomok vagy vegyületek nem képeznék részünket. Az alul illusztrált valódi problémák a következők:

  • A tény, hogy nem rendelkezünk lélekkel és a jövő biztos halála egyben azt is jelenti, hogy a mai nappal élt életünknek nincs értelme, és hogy az életünk jelen értelme a halálunkkal automatikusan megszűnik létezni?
  • A tények, miszerint a testünket atomok és elemi részecskékből épül fel, és hogy ezen atomok és molekulák viselkedéséért törvények felelősek automatikusan azt a következtetést vonják magukkal, hogy „mi” valójában nem is létezünk, és hogy képtelenek vagyunk szabad döntéshozatalra?
  • Csökkenti ezen érzéseink és kötődéseink értékét – mind számunkra, a társadalmunkra vagy akár az egész emberiségre nézve – a tény, hogy fizikai, biokémiai és evolúciós folyamatok eredményei?

Látható, hogy a fent említett új kutatásból levont látszólag logikus első konklúziók nem azonnal nyilvánvalóak. Egy későbbi blogban visszatérünk ezekhez a kérdésekhez és témákhoz.

 

 

 

REMÉNYTELJES A JÖVŐNK?

 

Max Roser cikke, a „Világunk Adatokban” szerint ( Globális életkörülmények változása 5 grafikonon ) az emberi életkörülmények 1800-as évektől napjainkig hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Az előrebocsátott adatok pontosnak, kecsegtetőnek és meggyőzőnek tűnnek. E szerint rózsás jövő elé nézhetünk, és csak ki kell várnunk, amíg odáig fejlődik a tudásunk különféle jövőbeli felfedezések és találmányok révén, hogy felfedezzük az Élet Értelmét, vagy egyszerűen csak elveszíti jelentőségét a problémák megoldása közepette?

 

Az olvasók számára az emberiség életkörülményeinek átalakulását érthetőbben megfogalmazva, a szerző egy összefoglaló vizualizációt készített, melyben ezt a 200 éves történelmet egy 100 fős embercsoport történelmére vetítette rá, hogy kiderítse, milyen módon változott volna az életük, ha ez alatt az átalakító időszak alatt éltek volna.

 

Ezen adatok ellenére az emberek nem gondolják, hogy a világ egy jobb hellyé válik. Egy újabb közvélemény-kutatásban azt kérdezték, „Mindent egybevetve, javul vagy romlik a világ, vagy se nem javul, se nem romlik?”. Svédországban az emberek 10%-a gondolta úgy, hogy a világ helyzete javul, Amerikában ez az érték csak 6%. míg Németországban már csak 4% volt. Nagyon kevesen gondolják úgy, hogy a világ jó felé halad.

Ezekre az „új” tényekre a következő lehetne az első reakciónk: „Hé, emberek, ébredjetek fel! Ne higgyétek, hogy a közmédia igazat mond a katasztrófákról, terrorizmusról, háborúkról és gazdasági krízisekről szóló jelentéseivel! A világunk és az életkörülményeink jobbak, mint valaha!”. És még az is lehet, hogy igazat mondunk: tudjuk, hogy tulajdonképpen minden médium erősen torzítja a valóságot. A nagyobb nézettségért a sokkal negatívabb híreket helyezik előtérbe (mint a gyilkosságok), melyek nem vágnak egybe a mindennapjainkban tapasztaltakkal. Az újabb cikkek arról írnak, hogyan készít a média egyfajta „szociális valóságot”, ami a valós eseményektől, azok gyakoriságától, vagy az életre gyakorolt valós hatásától sokszor igen eltérő képet mutat. Tehát valóban, az emberek felébredhetnek, és megnyugodhatnak: a világ jobb annál, mint ahogy mostanában érzékelhető. A cikk azt is kifejti, miért nem érezzük ezeket a pozitív változásokat.

A hamis negatív érzékelés az élet értelmével kapcsolatos gondolkodásunkat is befolyásolhatja. Ha abban élünk, hogy a világ rossz felé halad, a jövőnk elé aggodalommal tekintünk, majd azon kezdünk elmélkedni, hogy megéri e egyáltalán az egész huzavona… Azonban most tudjuk, hogy helyes úton járunk. Még egy kis idő és talán egy Földi paradicsomban találjuk majd magunkat! Juhúú!

Sajnos ez nem olyan egyszerű (természetesen…). Először is ellenőriznünk kell a forrásokat, a kiállított adatok megbízhatóságát és helytállóságát. Ezt követően gondolkodhatunk azon, milyen életkörülmények vizsgálhatóak, melyek a kevésbé bíztató fejlődési útvonalak. Viszont a két legjelentősebb ok a következő:

  • Az legnagyobb aktuális problémáink egy része a fent említett sikerből nőttek ki. A vakcinák, a gyermekhalál és a szegénység csökkenése (államonként nagyobb fogyasztás) egyenes ágon vezetett a jelen nagyfokú lakosságnövekedéséhez és a természetes erőforrások kimerítő használatához. Így sikerességünk indirekt módon súlyos környezeti problémákat eredményezett. Kereszt nélkül nincs korona. Semmi sincs ingyen.
  • Az elmúlt teljesítmények nem garantálják a jövő eredményeit. Alapvető felfogni, MIÉRT történtek ezek a fejlesztések. Ha a folyamatot működtető tényezők nem fenntarthatóak, megfordítanák e tényezők pozitív hatásait vagy ezek a tényezők csökkennek (a csökkenő hozadék törvénye), akkor nagy gondban találhatjuk magunkat a jövőben.

Így ezen adatok és vizsgálatuk után kijelenthetjük, hogy igen, van remény a jövőre nézve, de az önhittséget bármi áron kerüljük el: tartsuk szárazon a puskaport.